Záró kérdések: 1. Hogyan, mikor, miért jutott eszembe/jutottam arra a döntésre, hogy gyógypedagógus legyek? Már kicsi gyermek-koromban sok autista gyermekkel találkoztam, főként a sakkoktatásokon, sakkversenyeken Egerben. Később középiskolás koromban már a sakktáborokban is részt vettem segítőként, ahol szintén szerencsém volt velük találkozni, valamint a sakkoktatásukban is részt venni. Egyik jelenlegi legjobb barátom és volt sakk-csapattársam is autista, valamint egy volt általános iskolai osztálytársam testvére is. Szinte egész életemben végig kísért jelenlétük és csodálattal néztem a sakkban, vagy más részterületen kiemelkedő tehetségüket. Nagyon szívesen foglalkoztam velük. Ez volt az egyik dolog, amiért erre a döntésre jutottam. Másrészről mindig csodálattal figyeltem a jó; gyermekcentrikus pedagógusok munkáját. 2. Kik, hogyan és miért befolyásolták a fenti ötleteimet/döntéseimet? A család támog...
Bejegyzések
4. óra Dr. Csapó Benő videóját elemeztük két csoportba, amely számomra nagyon életszerű volt. Elemezte a gyermekek szociális helyzetét illetve,rávilágított arra, hogy minden gyerek más és nem lehet elkönyvelni, hogy egy gyerek buta vagy okos. Részletezte, hogy a társadalmi mobilitás feltételei nem megfelelőek. Hibának tekinthető, hogy a tanári szerep nem mindig alkalmas a megfelelő légkör megteremtésére. Megemlítette a szerepek fontosságát és hibának nevezte, hogy a gyerek gondolkodását figyelmen kívül hagyja némely pedagógus. Sokszor az az oka, hogy nem kapja meg a tanárképzésben az ehhez megfelelő gyakorlatot. Véleményezi, az iskolarendszert, az iskola kell, hogy leképezze azt a sokszínűséget, amilyen a társadalom. Konfliktuskezelés a tanuló és a pedagógus részéről is fontos. Említésre kerül a Skandináv-modell szerint kerülnek be a különböző képességű gyerekek az iskolákba, ami hatékonyabban működik mint a magyar legszélsőségesebb tanulási modellű iskola. Beszél a gyermekek közö...
Miért nem változott az oktatási rendszer az elmúlt évszázadokban?
Miért nem változott az oktatási rendszer az elmúlt évszázadokban? Véleményem szerint a hangsúly az oktatási rendszer és a társadalom viszonyán van, mindemellett át kellene értékelni az iskola valódi funkcióját, valamint magát a tanárok és a tanulók valódi szerepét a tanítási folyamatban. Az oktatásban hatalmas szemléletváltásra van szükség, ezen belül is főként személyre szabott oktatásra lenne szükség. XIX. századi tömegoktatási modell elhagyásának egyik sikertelenségét abban látom, hogy az iskolarendszer nem kapcsolódik közvetlenül – inkább csak közvetve, vagy még úgy sem – a munkaerőpiaci, vagy egyéb társadalmi folyamatokhoz. A gyökeres változás azért sem volt még eredményes a mai napig, mert az új pedagógiai kultúra elfogadása a pedagógusok részéről sem egyformán elfogadott. Az idősebb pedagógus-generáció „rákényszerítésnek” érezheti az új pedagógiai módszerek bevezetését. A mai társadalom gyermeke viszont be kell látni, hogy teljesen más pedagógiai módszereket ...